Köszöntöm Kedves Olvasóimat Az EzoTaro OdaFigyelő online újság weboldalon!
"Annak van jövője, aki változni, váltani képes. Aki nem, annak csak múltja van." (Sophie)

Az EzoTaro OdaFigyelő azzal a céllal jött létre, hogy segítse az átalakulást, a felemelkedést választó emberi egyéniségeket. Ébredésről szoktunk beszélni, mert ahhoz hasonló lélekélményeket élünk át, amikor rájövünk, hogy életünk tele van valótlan dolgokkal: mást gondolunk magunkról és a külvilágról, mint amilyen valójában, hagyjuk magunkat félrevezetni a mindenkori hatalom által, mert kényelmesebb, ha rájuk testálhatjuk a felelősséget saját életünkért is, vagy inkább vállaljuk a kínlódást, semmint a jól bevált kis napi rutinjainkról, a megszokott, összkomfortos boldogtalanságunkról lemondjunk.
Ebben az online újságban olyan cikkek, írások, versek, gondolatok jelennek meg, amik abban segítenek, hogy minél tisztábban: elfogulatlanul, önzetlenül, előítéletektől és elvárásoktól mentesen lássuk önmagunkat és a világunkat. Ha igazságtalanságot veszünk észre, ne a harag, a gyűlölet motiváljon, hanem vegyük észre, hogy mi mivel járultunk hozzá ahhoz, amit most nem szívesen látunk. Mi az a "kis dolog", amivel mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy ez a világ - a mi világunk - ilyen kevéssé szimpatikus, már-már lakhatatlan hely lett. Ne másokra mutogassunk, hanem "hajtsunk rá" az önismeretre, és változtassuk meg belül azt, amit kívül másképp akarunk látni.

"A lavina hópelyhei mind ártatlannak vallják magukat. (Stanislav J. Lec)"

TÁJÉKOZTATÓ

Az újságban szereplő cikkek, írások, versek, stb. mellett mindenhol ott szerepel írójának a neve. Kérem, hogy a szerzői jogokat tartsák tiszteletbe!

Barátaim és saját írásaimon kívül, természetesen különböző dolgok szerepelnek: filmek, riportok, egyéb írások. Mindenhova odaírom a forrást a név megjelölésével, vagy linkkel, így bíztatva Kedves Olvasóimat, hogy látogassanak el azokra a weboldalakra, mert bővebb információkkal gazdagodhatnak.
Jó, hogy ilyen nagy mennyiségű és ennyire különböző minőségű tájékoztató, felvilágosító és hírközlő írás, film, riport, stb. van a hálón, mert mindenki megtalálja azt, ami számára fontos, és a fejlődésében segíti. Feliratkozás (ha kéri e-mailben az EzoTaro Odafigyelőt), leiratkozás értelemszerűen a kiküldött levélben.

FELHÍVÁS!

Kedves Olvasóm! Szeretném arra bíztatni, hogy ha úgy érzi, hozzászólna az aktuális témához, vagy van olyan (kb. 1-2, a szabvány szerint gépelt A/4-es oldalnyi - ha ennél több, akkor folytatásban is közölhető) irodalmi alkotása (vers, próza), vagy gondolata, hozzászólása az aktuális témához, amelyet úgy érez, hogy mondanivalójában, stílusában idetartozik, akkor küldje el az ezotaroodafigyelo@gmail.com címre, és szívesen közzétesszük. Örülünk, ha minél színesebbé válik online újságunk, és az információt egy-egy témáról minél több szemszögből vesszük szemügyre.

Ugyanígy, ha valaki úgy gondolja, hogy olyan oldalt, filmet, írást, stb. talált, ami az EzoTaro OdaFigyelő olvasóit érdekelheti, kérem, küldje el a linket, tájékoztatót a fentebbi e-mail címre.

Kellemes és hasznos időtöltést kívánok szeretettel: EzoTaro

VÁLTOZTATÁS VAGY VÁLTOZÁS?

BÉKÉTLENSÉG
Nem vagyunk összhangban a külvilággal.
Nem vagyunk összhangban embertársainkkal.
Békétlenség uralkodik életünkön.
Vajon mi lehet ennek az oka?
Legjobb szándékaink ellenére is, vajon miért nem vagyunk képesek harmóniában élni szeretteinkkel, barátainkkal, kollégáinkkal, a sarki fűszeressel, a postással … stb.

Nem tudom, Ön megfigyelte-e, hogy amikor rossz kedve van, akkor azt bizony kivetíti környezetére. Még a szokottnál is többet bírálja szeretteit, hamarébb fel lehet Önt bosszantani, fáradékonyabb, este úgy zuhan az ágyba, mint aki megmászta a Himaláját. Azután persze az egészet visszakapja a nyakába, mert a bírálgatással megsérti, megbántja kollégáját, gyermekét, a felcsattanó hangra párja még nagyobb hangerővel reagál, és ha fáradtságát szemére veti családjának, hogy értük dolgozza magát halálra, legjobb esetben is fintorgás a válasz.
Békétlenség uralkodik életén
Vajon mi lehet ennek az oka?

VÁLTOZTATÁS KÍVÜL
Egyszer csak elegünk lesz a sok veszekedésből, vitából, vádaskodásból és elhatározzuk, hogy ezen VÁLTOZTATUNK. Hozzá is fogunk, és átnevelő táborrá alakítjuk az irodánkat és az otthonunkat is. Roppant türelmet erőltetünk magunkra és szépen, nyájasan elmagyarázzuk kollégáinknak és szeretteinknek, hogy mit és miért nem csinálnak jól. Angyali türelemmel elmagyarázzuk, hogy mit és hogyan kéne másképp cselekedniük. Fáradozásainkat – finoman szólva – csúfos vereség koronázza. A valóság az, hogy a viták, veszekedések jottányit sem csökkentek, sőt! Végül megtelik a hócipőnk a sok visszautasítással – merthogy senki sem akar változtatni a dolgain, úgy meg pláne nem, ahogyan mi mondjuk a kis tudatlanoknak. Meg is hozzuk a sommás ítéletet: ezek a gyéren bútorozott egyedek meg sem érdemlik, hogy törődjünk velük, hogy áldozatot hozzunk értük, hogy szívünket-lelkünket kitegyük az ő érdekükben.
Sértődötten visszavonulunk, hogy aztán kisvártatva ott folytatódjon minden, ahol abbamaradt, amikor mindenképpen változtatni akartunk – MÁSOKON.
És továbbra is békétlenség uralkodik életünkön.
Mit kellett volna másképp tennünk, hogy a kívánt eredményt, a BÉKESSÉGET, HARMÓNIÁT elérjük, és megéljük?

VÁLTOZÁS BELÜL
Először is a békétlenséget önmagunkban felfedni és felfedezni, másodszor a változtatást nem kívül, hanem belül kell végrehajtani. Csak az történik meg velünk (értünk!), ami belül, bennünk már létező valóság. Ám ezt nem láthatjuk, ezért Lélektársaink, Lélektestvéreink (szüleink, párunk, gyerekeink, barátaink, a sarki fűszeres, a postás …stb.) segítenek nekünk, hogy felfedezhessük őbennük, ill. a konfliktusainkban azokat, amik bennünk változtatásra szorulnak. És itt beleütközünk egy komoly ellentmondásba. Ugyanis mi magunkon nem tudunk változtatni, mert a változás egyszer csak ott van. Puff, kedden reggel 8 óra 5 perckor megérkezett a változás, amit már 5 éve hajtottunk, végül beleuntunk, és többé nem erőltettük. Elengedtük.

DE HÁT AKKOR MÉGIS MI AZ, AMIT TEHETÜNK?
Segítséget kérhetünk az égiektől a tisztánlátásunkhoz. És ahhoz, hogy ezt a tisztánlátást el tudjuk viselni és utána képesek legyünk az elfogadására is.
Figyelhetjük önmagunkat, mint egy tanú. Nem bírálva, nem minősítve, nem mérgelődve, hanem csak úgy, mintha közünk sem lenne az egészhez – pártatlanul.
Törekedhetünk arra, hogy a negatív monológjainkat tudatosan felváltsuk pozitívakkal. Ehhez van egy igen egyszerű módszer. Eleinte úgysem tudjuk elhallgattatni a kis (vagy nagyon!) rosszmájú egónkat és legerősebb elhatározásunk ellenére is állandóan megjegyzéseket fog tenni. Kényszerítsük tehát, hogy minden negatív megjegyzés után mondjon egy pozitívat. Egy idő után azt vesszük észre, hogy elmaradtak a negatív megjegyzéseink, és megmaradtak a pozitívak!
A változás „nélkülünk” következik be, de mi is besegíthetünk azzal, ha tudatosan igyekszünk emelni a rezgésünket. Pl.: kiiktatjuk a negatív gondolatainkat, igyekszünk olyasmit (is) csinálni, amiben örömünket leljük, olyan emberekkel tartjuk a kapcsolatot, akik szintén elkötelezték magukat a felemelkedésért, tudatosan megválogatjuk, hogy mit hallgatunk, mit nézünk.

Beiktatjuk életünkbe a testmozgást, mert azáltal is energiát nyerünk!
Nem panaszkodunk, hanem csendben elviseljük azokat a következményeket, amik most értek utol minket, a múltban elkövetett ballépéseink következményeként. És nem másokat hibáztatunk érte, hanem levonjuk a megfelelő következtetést. Tanulunk belőle.
Nem szidjuk a környezetünket, nem szidjuk az „embereket” és nem mérgelődünk, hogy „milyen világ lett ez”, mert mi is benne voltunk (és még most is benne vagyunk!) ennek a világnak a megteremtésében, amitől most legszívesebben megszabadulnánk.
A negatív megnyilvánulásaink elképzelhetetlen károkat okoznak – nem csak nekünk, hanem a többi embernek és „a világnak” is! Magunkkal foglalkozunk, azzal, hogy egyre kevesebb negatív megnyilvánulásunk legyen, mert ezek helyére beáramlik a pozitív, a magasabb rezgésszintű energia.
A pozitív dolgokat, a magasabb rezgést sem lehet akarni, mert az csak az egó szánalmas erőlködése. Ahogy kisöpörtünk egy-egy adag visszahúzó, alacsony rezgésű energiát, annak a helyére törvényszerűen magasabb rezgésű, pozitív energia áramlik.

Ez csak néhány ötlet ahhoz, hogy miképpen segíthet önmagán, miképpen „sürgetheti” a vágyott változást az életében. Gondolja tovább ezeket, és találja meg az Önnek megfelelő gondolatokat, cselekvéseket.
Valamit mindig tehetünk magunkért! Ha mást nem, akkor megnézhetünk egy vígjátékot, mert a nevetés gyógyír Lelkünknek, és ez még az egónknak is tetszik, nem kell vele harcolni (mint esetleg a reggeli tornáért).

Konfliktusaink és betegségeink is értünk vannak és nem ellenünk! Ezek feltárásában és feldolgozásában tudok segíteni Önnek a Léleksimogató Módszerrel.
(2013.05.23.)

Batta Éva
Lélekrestaurátor és számmisztikus
Tel.: +36-20/384-8888
E-mail: ezotaro22@gmail.com
Skype: ezotaro
Web: http://www.lelekrestaurator.info/ http://ezotaro.com/szammisztika/index.htm

EZOTARO ODAFIGYELŐ ÚJSÁG – KOMMUNIKÁCIÓ - TOROKCSAKRA

Hogyan függ össze ez a három dolog?

A csakra szanszkrit eredetű szó, és jelentése kerék. A csakrák az óramutató járásával megegyezően, illetve azzal ellenkezőleg forognak. Kapcsolatban vannak az univerzális energiával, és testünkben a fő energiavonalhoz, a gerinc vonalába kapcsolódik be a 7 csakra.

Ezt a kis bevezetőt a jobb érthetőség kedvéért találtam fontosnak, ugyanis az újsághoz az ötödik, a torokcsakra kapcsolható, mivel eleme a hang, az éter. Igaz, hogy amit leírunk, az nem beszéd, de az írott szónak ugyanolyan ereje lehet, mint a kimondottnak. És az igazság kimondva ugyanúgy igazság, mint leírva.

Ahány cikket, könyvet olvas az ember, annyiféle jelentést tulajdonítanak a torokcsakrának.
Egy biztos: a torok és a hang összetartoznak, ebből következtethetünk jelentésére, ami még akkor is támpontot ad, ha nem ismerjük a csakrákat, jelentésüket, és a működésüket.

Kétfajta fő kifejezési módunk van, az egyik a verbális megnyilvánulás, vagyis a kommunikáció, a másik a nonverbális, vagyis a testbeszéd. Kommunikáció alatt nem csak a beszédet értjük, hanem mindazt, amit az ember hanggal csak kifejezhet, ezért idetartoznak az érzelmek is. Nevetünk, ha jókedvűek vagyunk, és sírunk, ha valami fájdalmas dolog történik velünk. Vagyis a torkunk hívatott arra, hogy kifejezhessük önmagunkat. Ebből következik, hogy ha ezt valaki, vagy valami megakadályozza, akkor frusztrációt élünk át és megbetegszünk.

Más emberekkel való beszélgetésünk közben kifejezzük véleményünket valamiről, helyeslés vagy rosszallás formájában. Vagyis nem mindegy, hogyan fordulunk az emberek felé. Lehetünk barátságosak, dühösek, félelmet keltők vagy kedvesek, megértőek, együttérzőek. Nem csak szavakkal adjuk tudtára másoknak gondolatainkat, hanem a hangszínünk is roppant meghatározó. A hangszínünkkel tudjuk a mondandónkat árnyalni, mert az közvetíti az érzelmeinket.

A torokcsakra alkalmas az igazság kimondására, vagy elhallgatására, esetleg helyette a hazugság kimondására. Vagyis a torokcsakra által válik lehetővé, hogy fölvállaljuk önmagunkat, kimondott szavainkért vállalva a felelősséget. Ha saját igazságunkat nem vállaljuk fel, akkor ezzel megteremtjük a torokbetegségeket. Pl. ha valaki nagyon köhög, olyan, mintha rögtön meg akarna fulladni. Muszáj felköhögnie a lerakódott váladékot, mert úgy érzi, hogy rögvest megfullad, ha nem teszi. Még hallani

is rossz, hogyan kínlódik az ilyen ember! Vagyis, ki kell végre mondania az igazat, mert már megfullad a hallgatástól!
Ismert az a betegség is, amikor valakinek elmegy a hangja, és egyszerűen képtelen a hangos beszédre. Mondaná ő, de nem megy! Az a fránya betegség megakadályozza benne! Ez is arra figyelmeztet minket, hogy elhallgatunk valamit, amit fontos lenne kimondanunk, saját érdekünkben.

Bizonyára már mindenki átélte, nem is egyszer, hogy valami olyan mélyen megdöbbentette, megrázta érzelmileg, hogy néhány percig képtelen volt megszólalni, átmenetileg „megnémult”. Ebből látszik tisztán, hogy a torokcsakrának milyen blokkjai lehetségesek.

A kimondott szónak hatalma van, sorsteremtő hatalma. Ezért nagyon fontos, hogy mit mondunk ki, és azt, hogyan. De az is meghatározza sorsunkat, amit NEM mondunk ki!

A nyakkal kapcsolatosan beszélhetünk nyakasságról. A nyakas emberrel nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet szót érteni, mert ragaszkodik elveihez, álláspontjához, hiszen nem képes az új információk befogadására.

Nagyon beszédes testtartás, ha valaki behúzott nyakkal jár. Az ilyen ember látványosan fél, és állandóan támadástól tart.

Az elmeszesedett nyakcsigolya miatt a nyakon lehet görbület. Ez megint csak arra utal, hogy az illető befolyásolhatatlan, megcsontosodott, rögeszmés. Érdekes, hogy az ilyen nyak nem is forog rendeltetésszerűen, így adva tudtára a világnak, hogy tulajdonosa nem túl rugalmas.

Az egyenes embernek egyenes a gerince is, így a torka nyitottabb, és a torokcsakrája képes az egészséges energiacserére, ami nem más, mint az ember képessége arra, hogy adjon, illetve befogadjon.

Hagyományosan, a torokcsakra harmonikus működését elő lehet segíteni jógával, ismertek a drágakőterápia, az aromaterápia, és a színterápia.

Ezek nagyon hasznosak, és sokat segíthetnek, de nekem szent meggyőződésem, hogy ha átrendezzük gondolatainkat, leküzdjük félénkségünket és összeszedjük bátorságunkat, hogy kinyilvánítsuk önmagunkat, akkor minden további nélkül egészséges lesz torokcsakránk, és helyreáll a lelki egyensúlyunk. Azért mégiscsak mi tehetünk önmagunkért a legtöbbet!

EzoTaro

Budapest, 2010. november

ezotaro.com