Én is keresem a fenntartható ÉLET lehetőségeit, mint oly sokan. Azt gondolom, hogy a mindenkori hatalomnak azonban érdeke, hogy ne találjuk meg egymás kezét, mert az elszigetelt, egyedül élő-kínlódó embert könnyen meg lehet törni, könnyű befolyásolni és megvezetni.
Az individualizáció folyamán szétestek a családok, és megszűntek az egyéb közösségek. Régen, pl. egy falu lakói közösséget alkottak, amit őriznek még valamilyen szinten a hagyományok. De a legtöbb helyen és a legtöbb közösségi megmozdulás már csak a külső megjelenési formájában emlékeztet a régi közösségi életre.

Teret nyert a versengés az együttműködés helyett. Követendő példa lett a magányos hős, aki mindent egyedül old meg. Fontos lett a saját lakás, ház megszerzése, hogy demonstráljuk önállóságunkat, felnőtté válásunkat. Legyen egy ingatlan, amely biztonságérzetet ad, és amire azt mondhatjuk, hogy az ENYÉM. Mindent föláldozunk ennek érdekében, nem egyszer az elkövetkezendő 20-30 évünket, hogy visszafizessük a felvett kölcsön ötszörösét, vagy megkockáztassuk az anyagi bukást, ha nem tudjuk fizetni a részleteket.
Sehova sem tartó célokat tűzünk ki, miközben az egyetlen célt szem elől tévesztettük: az ÉLET célja az ÉLET maga. És vajon hogyan éljük meg az ÉLETet, ezt az Emberi Létet? Nem az a baj, hogy célokat tűzünk ki és mindent megmozgatunk vágyaink beteljesítésére. Ezek nagyon is kívánatos és fontos dolgok, hiszen így szerzünk tapasztalatot, ezáltal bölcsességet. Ám itt mutatkozik meg az EMBER – Ember – ember közötti különbség. Hogyan valósítjuk meg vágyainkat? A többieken átgázolva, másokat ellehetetlenítve és megnyomorítva anyagilag-lelkileg, vagy másokkal együttműködve, szeretetben, a közösség – vagyis minden EGYes Ember – érdekeit tartva szem előtt?

Sokan vagyunk most, akik keresik a hosszútávon fenntartható ÉLET lehetőségeit. És közülünk már jó néhányan el is indultak valamilyen úton. Van, aki 10-15 évvel ezelőtt, van, aki 1-2 hónappal ezelőtt, vannak, akik ezután, és vannak, akik sosem jutnak túl a vágyakozáson. De egyre többen ismerjük fel, hogy ez a fogyasztási őrület és a pénz szolgálata elhozta az összeomlás idejét. Az utolsó, őrült, vad táncunkat járjuk. Ezt a rendszert nem tudjuk megjavítani, mert nincs perspektívája, önmagát falja fel.

Sokunkban támadt fel a vágy, hogy a Természettel összhangban, Emberi Közösségben éljünk, hogy újra visszanyerjük teremtő erőnket. Alább – a teljesség igénye nélkül – néhány ilyen kezdeményezést mutatok be, ami akár csatlakozásra hívhat fel Benneteket, akár arra, hogy Ti is építsetek fel valahol egy Emberi Közösséget, ahol harmóniában élhetünk a Természettel, az Emberekkel és az állatokkal. A bemutatott falvak, települések (öko-, bio), illetve szépséges magyar szóval élve: ÉLÓ FALU – Közösségek különböznek egymástól, de a lényeget tekintve azonosak: a természetet, az ÉLET-et nem kizsigerelni, leigázni akarják, hanem belesimulni, együtt ÉLNI, örülni Vele.
(EzoTaro)

„Nem közösség egy összejáró baráti kör.
Nem közösség a szakmai továbbképzésre összejöttek egy csoportja.
Nem közösség az edzőtermi sporttársak csapata.
Nem közösség a személyiségfejlesztő, a pszicho-drámások és családállítók alkalmi összejövetele.
Nem közösség a kutatóintézeti team és az Annapurna megmászására szövetkezettek alkalmi tábora.
Mindezek szükségesek a hétköznapi élethez vagy a teljesítményhez.
A közösség azonban valami egészen más.
A közösség nem a tudásról, és nem a teljesítményről, hanem a létezés minőségéről szól. A közösség azoké, akik emberhez méltó emberré szeretnének válni, és ebben segítik egymást. Akik látják a világ helyzetét és a saját valóságos helyzetüket a világban, és hiányt szenvednek ettől. Éhezik és szomjazzák az emberibb emberséget, és szenvednek hiányától … „
Élőfalu Hálózat 2012. Tavasz – hírlevél

kinagyítható a képre kattintva

Nem egy készterméket kínálunk. "Ez nem egy lakópark katalógus, ahonnan választ a vásárló." - ahogy találóan megfogalmazta az egyik kedves érdeklődő társunk. Nem rendelkezünk konkrét projekttervvel, pontos adatokkal, költségvetéssel stb. Főképpen nem ígéretekkel és biztosítékokkal, garanciákkal.
Mi abban hiszünk, hogy a vízió, cél a fontos. Ha ez világos és eltökélt, akkor megteremtődnek hozzá a feltételek. A megvalósítás a közös munka gyümölcse. Természetesen vannak előzetes információink, elképzeléseink, bizonyos erőforrásaink. DE ezek csak az alapok, hogy mégse vaktában induljunk a világba. Szivárvány Faluban az fog megvalósulni, olyan keretek között, olyan erőforrásokkal és olyan ütemben, ahogyan azt a közösség megteremti a saját maga számára.

Héreg egy a lehetséges helyszínek közül, ahol a kiköltözni vágyók letelepedhetnek, és amit a közösség városi tagjai a távolból támogatnak, élvezhetik gyümölcseit, illetve ha idejük, kedvük engedi, lelátogathatnak segíteni a munkában, és töltődni, kikapcsolódni. Az, hogy mi úgy érezzük, hogy megérkeztünk Héregre, semmiképpen nem jelenti azt, hogy bárkit rá akarunk beszélni arra, hogy kövessen. Egy lehetőséget kínálunk a csatlakozásra, a közreműködésre abban, hogy kiaknázzuk ebben a lehetőségben rejlő kincseket.

Végül, de nem utolsó sorban FONTOS: Nem a rendszer ellen megyünk, csak kitérünk az útjából, amennyiben nem minket szolgál, azaz új, alternatív utakat keresünk!

Szivárvány Falu – Héreg

SZIKRÁK A KAPCSOLATAINKRÓL

„Ha nem irányíthat (valakit), elveszíti a biztonságérzetét” – mondta a lányom egy közeli ismerőséről.

A megértés által kerülünk egyre közelebb egymáshoz. Aki önmagát sem érti, az fájdalmasan, áthatolhatatlanul magányos.

Minden egyes tévedésedért jobban szeretlek. Minden egyes gyengeséged közelebb visz a tudathoz, hogy Te is Ember vagy.

Mi emberek azért nem merünk kérdezni egymástól, mert nem biztos, hogy a válaszokkal tudunk is valamit kezdeni. Ezért inkább nem teremtünk valódi kapcsolatokat.

Ne a testtartásunk legyen alázatos, hanem a viselkedésünk legyen tisztelettudó.

Nem az a kérdés, hogy a közösség mit tesz értem, hanem az, hogy én mit teszek a közösségért. Az elismerést csak ez utóbbival tudom kivívni. A saját elismerésemet is.

Az individuum, fejlődése a közösségben indul, és az egészséges individuum oda is tér vissza. Amivel individualizációja során gazdagodik, azt ezután a közösség és saját hasznára fordíthatja.

(Sophie)

Nincs egy válasz. Mindenkinek más miatt, ami az időben is változik. Az sem baj, ha valakinek nem bio és mégis tesz érte…
Nekem ma ettől:
Olyan hely, amely az életet tiszteli, a maga változásában, minden-mindenki egyediségében és a mélyben való egységben. Beletartoznak az emberek, az állatok, a növények.

Mind a három élővilág meg kell, hogy kapja a lehetőséget a fejlődésre, a földi élet megtapasztalására, a szabadságra, kreativitásra.

Mit jelent ez az embereknél?
Mindenki önálló, felelős a saját világáért, a saját útjáért, a saját tapasztalataiért. Senki nem szorul arra hogy kívülről megmentsék.
Hatunk egymásra fizikailag- érzelmileg- szellemileg. Egyéni cselekedeteink a saját jól-létünk biztosításán túl, jó ha segíti a közösség, az emberiség jól-létét is.
A közösség ne vegye át az egyén felelősségét és minél kevésbé szabályozza kívülről az egyént. A közösség inkább biztosítson teret a tapasztalatok megosztására, az egységünk megélésére, az együttműködésre.

Mit jelent ez az állatoknál, növényeknél?
Mindegyikük maga tudja legjobban irányítani az életét.
Tiszteljük mindegyik életét. Méltóságát megadva elfogadhatjuk ha életével, testével szolgálja az embert.
Ha megtanulunk kommunikálni velük, akkor nagy segítséget kaphatunk tőlük. Gyakran tudják milyen anyagi, érzelmi igényünk van – még akkor is, ha ezt mi nem vesszük észre.

Az ember segítheti növényvilág és állatvilág együttélését tudatosan és úgy is, ha hagy olyan teret, ahol teljesen rájuk bízza a saját világuk alakítását: pl érintetlenül hagyja őket néhány „szigeten”.

A nem élő anyagoknak is van tudatosságuk.
Az ember jól teszi, ha természetes anyagokat használ a mesterségesek helyett. Pl: ház.
Ugyanígy bölcsebb a természettel együttműködve élni, gazdálkodni, tőle tanulni - mintsem harcolni ellene. Ez olyan szemlélet és tudás, amit újra fel kell fedeznünk.
A földet és környezetünket unokáinktól kaptuk kölcsön. Akkor élünk fenntarthatóan, ha gazdagabb állapotot hagyunk magunk után, mint amit örököltünk.

Máriahalom, Biofalu

"Ismerjük meg a természetet és a természetünket, hogy képesek legyünk örülni egy olyan világnak ami a harmónia és helyes arányok szerint működik, és mert nincs jó élet a hamisságban."
Azzal minden ép érzékű és józan gondolkodású ember egyetért, hogy a jó víz, jó föld, jó levegő és élhető élet-rendszer nélkül minőségi életet élni nem lehet, bármennyit is költünk a tüneti kezelésre. Miként lehetséges ezen feltételek megteremtése és megtartása globalizálódott világunkban, már kevesen tudják, és nagyon kevés a hely, ahol ezt rendszerében és közösségszerveződés szintjén megtapasztalni lehetséges.
Ezekre a kérdésekre próbálnak választ adni gyakorlati tapasztalataikkal és személyes példamutatásukkal az ökofalvak, vagy újabb elnevezés szerint az élőfalvak szerte a világon, de a 90-es évek elejétől Magyarországon is. A célirányosan összegyűjtött ismeretanyagokat ezúton szeretnénk eljuttatni a rendszer fejlesztőihez, a naponta érdeklődők sokaságához és a döntéshozókhoz.

Élőfalu Hálózat

Az önfenntartó falu, és általában a falu legfontosabb összetevőjének a helyi közösség kialakítását, összetartó erejét tartják. Visnyeszéplakra sok hasonló gondolkodású család költözött, akiknek elegük lett a fogyasztás centrikus világból, a pénzhajszoló életformából, a fogyasztói társadalomból. Itt a Föld egy csendes és gyönyörű szegletében szeretnének egy számukra sokkal értékesebb életet élni. Követendőnek a hagyományos falusi értékrendet tartják, ennek a világnak a szellemiségét próbálják megélni és átalakítani ma is élhető életmódra. A látszat ellenére azonban nem távolodtak el a mai világtól, amelyből nem lehet és nem is kell elszakadni. Egyszerűen megpróbálnak néhány dolgot másképpen csinálni mint a többség és hiszik, hogy ez a többség javára is válik majd.

Visnyeszéplak